Kezdetek

Magyarországon a földrengésekkel való tudományos igényű foglalkozást az 1810-es móri földrengéstől számíthatjuk, de ekkor még műszeres megfigyelésről természetesen nem volt szó. Tomcsányi Ádám és Kitaibel Pál egyetemi tanárok jelentették meg 1814-ben a 4 évvel korábbi földrengéssel foglalkozó dolgozatukat, és szerkesztették meg azt a térképet, amely a rengés felszíni hatásait ábrázolta.

 

A móri rengés izoszeizta térképe

Az 1810-es móri földrengés hatásairól készült térkép.

 

 Az intézményes földrengéskutatás Magyarországon 1881. november 9-én vette kezdetét – Európában másodikként – a Magyarhoni Földtani Társulat keretében létrejött Földrengési Állandó Bizottság megalakulásával. A Bizottság, amelynek elnöke Szabó József geológus volt, a földrengésekkel kapcsolatos megfigyelési adatok összegyűjtését és a műszeres megfigyelés megszervezését tűzte ki céljául. Az első műszereket 1891-ben vásárolták: 10 db Lepsius-féle szeizmoszkópot, amelyek elhelyezéséről nem maradtak fenn feljegyzések.

Időközben a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet is megkezdte a földrengés-megfigyelést. A földrengés hatásait leíró makroszeizmikus adatok gyűjtése mellett – ezzel a tevékenységgel egészen 1911-ig ez az intézmény foglalkozott – 1902 januárjában üzembe helyezték első szeizmográfjukat is Budapesten. A Földrengési Bizottság által szervezett és támogatott folyamatos műszeres regisztrálás 1902. március 1-jén kezdődött Budapesten a Földtani Intézet pincéjében felállított Omori-Gablovitz-féle szeizmográffal. 1903-ban a földművelésügyi miniszter rendeletére a földrengés-megfigyelés feladatát a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet veszi át, és ezzel egyidőben a Magyarhoni Földtani Társulat feloszlatja a Földrengési Állandó Bizottságot.

 

Kövesligethy Radó portréja

Kövesligethy Radó

 

1904-ben megalakul a Nemzetközi Szeizmológiai Társaság, amelynek első főtitkára a magyar Kövesligethy Radó lesz, és ezt a posztot több mint egy évtizeden át betölti. A következő évben az MTA támogatásával Kövesligethy Radó két intézetet alapít: a Budapesti Földrengési Obszervatóriumot és a Nemzetközi Földrengési Számoló Intézetet. A központi obszervatórium a Nemzeti Múzeum pincéjében kap helyet, ahol 1906-ban helyezik üzembe azt a Wiechert-féle szeizmográfot, amely abban az időben a legkorszerűbb berendezések közé tartozott, és amely ezután 60 éven keresztül működött kifogástalanul ugyanazon a helyen. Ugyanekkor a Budapesti Földrengési Obszervatórium átveszi az elődintézményei által létrehozott szeizmológiai állomásokat is, és az onnan rendszeresen beérkező adatokat feldolgozva heti és éves jelentéseket ad ki. A hálózat ekkor 5 állomásból áll: Budapest, Fiume, Ógyalla, Temesvár és Zágráb. Külön említést érdemel a zágrábi állomás vezetője, Andrija Mohorovičić horvát egyetemi tanár, akiről később elnevezést nyer a Föld kérgének alsó határát jelentő felület, aminek létezését illetve mélységét a földrengés-hullámokat tanulmányozva elsőként ő írta le. 1912-ben a Kövesligethy által alapított két intézet egyesül Budapesti Földrengési Obszervatórium néven. 1914-ig további 5 állomással bővül a magyarországi hálózat: Kalocsa, Kecskemét, Kolozsvár, Szeged és Ungvár.

 

Wiechert-féle szeizmográf

A Wiechert-féle 1000 kg-os szeizmográf.

 

Az első világháborút követő időszak

Az első világháborút követő békeszerződések következtében a magyarországi állomások száma négyre csökken: Budapest, Kalocsa, Kecskemét és Szeged. Kövesligethy Radó 1934-ben hal meg. A magyarországi szeizmológiai kutatás megteremtésén kívül munkásságának eredményeképp számtalan csillagászati és szeizmológiai tárgyú tudományos munkája jelent meg. Az elméleti kutatások mellett a szeizmológia eredményeinek gyakorlati felhasználását is szorgalmazta. Nevét őrzi az az általa felfedezett és a mai napig használatos formula, amelynek segítségével a földrengés intenzitás-eloszlásából a fészekmélység kiszámítható.

A Budapesti Földrengési Obszervatórium új vezetője Simon Béla lett. Az intézmény új helyre költözött, rövid idejű Semmelweis utcai tartózkodás után a Deák Ferenc utcában nyert megfelelő elhelyezést 1937-ben (a budapesti szeizmográf a Nemzeti Múzeum pincéjében maradt), és ugyanekkor a neve Pázmány Péter Tudományegyetem Országos Földrengésvizsgáló Intézetre változott.

 

A második világháború utáni állapot

A második világháború súlyos csapást jelentett a magyarországi szeizmológiai kutatás számára is. Az intézmény az összegyűjtött adatokkal együtt szinte teljesen megsemmisült, úgyszintén a kecskeméti és szegedi állomások műszerei. A háború alatt csak a kalocsai és ógyallai állomás működött időszakosan, míg a háború befejezése után csak a budapesti és kalocsai állomás kezdhette meg működését, a kecskeméti és a szegedi állomásokat 1951-re illetve 1952-re hozták rendbe. 1952-ben az intézmény a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium felügyelete alá került, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) osztályává vált és működött tovább.

Az 50-es évek közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Geofizikai Tanszékének vezetője, Egyed László elhatározta, hogy kialakít egy, az előzőtől független magyarországi földrengés-megfigyelő állomáshálózatot. A 60-as évek elejére elkészült 4 állomás: Budapest, Piszkéstető, Jósvafő és Sopron. 1963-ban az ELGI Szeizmológiai Osztálya átkerült az ELTE Geofizikai Tanszékére, mint akadémiai tanszéki kutatócsoport, de nemzetközi viszonylatban továbbra is Országos Földrengéskutató Intézetként szerepelt. Az MTA 1971-ben egy új intézetet hozott létre, a Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetet (GGKI), amihez az egyetemi kutatócsoport is csatlakozott önálló osztályként. Az első osztályvezető Bisztricsány Ede volt, akinek nevéhez fűződik egy, a földrengés magnitu­dójának meghatározására használható, az addigiaktól eltérő módszer megalkotása. A Szeizmológiai Osztály 1999-ben főosztállyá alakult.

A 2011-es esztendő újabb szervezeti változásokat hozott. A Magyar Tudományos Akadémia jelentősen átalakította az akadémiai kutatóhálózatot, melynek eredményeképpen 2012. január 1-vel megalakult a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK). Ebben a kutatóközpontban négy korábbi kutatóintézet olvadt össze, köztük a GGKI is Geodéziai és Geofizikai Intézet (GGI) néven. A Szeizmológiai Főosztály is új elnevezéssel büszkélkedhet: Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium.

 

A Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium jelenlegi épülete

A Szeizmológiai Obszervatórium jelenlegi épülete.

 

A Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium névtáblája

A Szeizmológiai Obszervatórium névtáblája.