A Balaton ÉK-i része és Komárom között húzódik Magyarország egyik szeizmikusan legaktívabb területe. Mária Terézia uralkodása idején, 1763-ban, éppen Komáromban pattant ki az eddig ismert legerősebb hazai földrengés, amely számos halálos áldozatot is követelt. A város harmada elpusztult, 63-an meghaltak, 120-nál több volt a sebesült.

Ez a földrengés ráirányította a hatóság és a lakosság figyelmét erre a rejtélyesnek vélt természeti jelenségre. Mária Terézia utasítására részletesen összeírták a katasztrófa okozta károkat. Ezekből a feljegyzésekből következtethetünk a rengés erősségére. A legnagyobb károkat a Duna bal partján tapasztalták. Az építkezési módszerek miatt a rengés erősségéhez képest kevés volt az áldozat. A kor szokásainak megfelelően ugyanis fűzfaágakat vertek le félméterenként, ezeket vesszővel összefűzték majd betapasztották. A kémények is lefelé szélesedtek.

E nagy természeti csapást követően (kb. 20 évente) ismét rengések pattantak ki Komárom térségében, de 1850. után az aktivitás lecsökkent.

 

Karl Friedel korabeli festménye az 1763-as komáromi földrengés által okozott károkról.