A múlt nagy rengései

2011. január 29-én este az alábbi hírt adta ki a Szeizmológiai Obszervatórium:

„4.5-es erősségű földrengés rázta meg hazánkat szombat este 18 óra 42 perckor. A rengés epicentruma Oroszlány közelében volt, mintegy 10 km-es mélységben. A földmozgás észlelhető volt több dunántúli nagyvárosban: Budapesten, Székesfehérváron, Veszprémben, Győrött, Pécsett, sőt a Felvidéken is. Az épületekben az első beszámolók szerint csak kisebb károk keletkeztek, személyi sérülés nem történt”

 

Bővebben...

A terület aktivitásáról – eltekintve a nagyon bizonytalan, 1100-ból datált rengéstől – 1799-től vannak feljegyzések. A főrengés előtt, az azt közvetlenül megelőző előrengésektől eltekintve, 159 szeizmikus eseményt észleltek, melyek nagy része Várpalota térségében keletkezett.

Az 1985. augusztus 15-én, helyi idő szerint 6 óra 29 perckor kipattant földrengés elsősorban Peremartonban és Berhidán okozott épületkárokat, de az epicentrális területtől távolabb, balatonkörnyéki településeken is keletkeztek épületsérülések. A makroszeizmikus megfigyelések alapján a rengés intenzitása Peremartonban elérte a 7-es fokozatot. Műszeres megfigyelések szerint a rengés magnitúdója M=4.9 volt.

 

Bővebben...

Az egyik legnagyobb károkat okozó hazai földrengést 31 szeizmikus esemény előzte meg, melyeket elsősorban Budán és Monor-Gomba környezetében észleltek. Maga a főrengés 1956. január 12-én 6 óra 46 perckor keletkezett. A szemtanúk visszaemlékezése szerint először egy mély morajlást lehetett hallani, majd pillanatnyi csend után az utak felszíne elkezdett mozogni, a fák és oszlopok ide-oda himbálóztak, a házak recsegtek-ropogtak. A földmozgást a budapesti, kalocsai, kecskeméti, szegedi, ógyallai, bécsi és campulumi szeizmológiai állomások is regisztrálták, így a rengés erejét (magnitúdóját) műszeres mérésekből lehetett kiszámítani.

 

Bővebben...

Az első bizonytalan adat, mely Eger környékén keletkezett földrengésekről ad hírt, 1676-ból való. Az 1925-ös esztendőt megelőzően kilenc földrengést jegyeztek fel, amelyek közül az 1903-ban kipattant rengés volt a legnagyobb (Zséren és Egerben számos kéményt ledöntött). A legpusztítóbb rengés 1925. január 31-én reggel 8 óra 5 perckor keletkezett, amely súlyos épületkárokat okozott Egerben, de még inkább Ostoroson. A földrengés intenzitása Ostoroson elérte a 8-as értéket, Egerben ennél valamivel kisebb, 7.5-es lehetett. A rengés magnitúdója a budapesti Wiechert-szeizmográf regisztrátuma alapján 5.3-nek, míg a fészekmélység - Kövesligethy Radó módszerével meghatározva - 5.3 km-nek adódik.

Bővebben...

Az első földrengést erről a területről 1739-ben jegyezték fel, melynek fészke Nagykőrös környezetében lehetett. Kecskeméten 1753-ban figyeltek meg egy 5-ös intenzitású rengést. Az 1911-es főrengés kipattanását megelőzően további 84, Kecskemét környezetében észlelt földmozgásról vannak ismereteink.

A főrengés Kecskeméttől ÉK-re, a város határában, 1911. július 8-án éjjel keletkezett. Nagy sajtója volt az eseménynek, amelynek alapján ítélve (néhány újságcikktől eltekintve) a rengést akár katasztrofális jelzővel is illethetnénk. A rengés éjjel történt, ennek ellenére haláleset nem volt, épületek tehát nem dőltek össze. Szerencsére a rengés után közvetlenül néhány kutató (Ballenegger R. 1911, Cholnoky J. 1912., Réthly A. 1911) a helyszínre látogatott és a keletkezett károkról fényképfelvételekkel illusztrált részletes leírást adott. A kutatásaik során összegyűjtött anyag fontos forrása volt a későbbi vizsgálatoknak.

Bővebben...

Közvetlenül a főrengés előtt Jászapátiban, majd Jászberényben voltak kisebb földrengések. 1868. június 21-én, helyi idő szerint 6 óra 10 perckor Jászberényben és környékén épületkárokat okozó, de emberéletet nem követelő földrengés keletkezett. A rengés epicentrális intenzitását a makroszeizmikus adatok alapján 7-re becsüljük. Fészekmélysége Kövesligethy Radó módszerével számítva 5-6 km-nek adódott.

Bővebben...

A Balaton ÉK-i része és Komárom között húzódik a Móri árok, amely Magyarország egyik szeizmikusan legaktívabb területe. 1810. január 14-én éppen Mór környezetében pattant ki az a jelentős károkat okozó földrengés, amelyről már tudományos igényű tanulmány is született.

A Vértes és Bakony között helyezkedik el az a törésvonal, melyhez a szeizmikus aktivitás köthető. Kitaibel Pál, Tomtsányi Ádám és Novák József megyei főorvos, a Tudós Bizottság tagjai, a Helytartótanács kérésére kutatták a móri rengés körülményeit. Kiadványuk 1814-ből első tudományos munka a földön, amely egy rengés okait és hatását tudományos módszerekkel kutatta. Itt egy részlet a Közgyűlés számára készült hivatalos jelentésből:

Bővebben...

A Balaton ÉK-i része és Komárom között húzódik Magyarország egyik szeizmikusan legaktívabb területe. Mária Terézia uralkodása idején, 1763-ban, éppen Komáromban pattant ki az eddig ismert legerősebb hazai földrengés, amely számos halálos áldozatot is követelt. A város harmada elpusztult, 63-an meghaltak, 120-nál több volt a sebesült.

Bővebben...

Az általunk ismert legrégebbi hazai földrengés kipattanásának pontos idejét csak 1998-ban sikerült meghatározni. A korabeli leírások szerint Avitus uralkodásának idejében (455-456) történt a katasztrófa. A reneszánszkori Johannes Cuspinianusnál fennmaradt ravennai krónika szerint pedig „et eversa est Sabaria a terrae motu VII idus September, die veneris”, azaz szeptember 7-én este mozdult meg a föld. Avitus pannóniai hódításainak pontos időszakát figyelembe véve adódik, hogy a 456-os esztendőben pusztított a rengés.

Bővebben...